2012. tavaszán az új házunk ablakából nézek ki az utcára. Mindenem megvan, van feleségem, van egy fiam és egy lányom, egy új lakásunk, autónk, munkánk és van családunk. Egy dolog nincs meg a boldogságom. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy hol vesztettem el magam. Miért nem örülök annak ami van?!
Én akartam ezeket a dolgokat? Igen. Részben. Nyolcadikos voltam amikor ültem a padban a suliban és a jövőt terveztem. Szerettem volna egy fiút meg egy lányt. Követtem a társadalmi utat. Mint mindig a folyamat során azért jöttek a belső hangok (erről majd később), amiket jelentem sikeresen elnyomtam. Ez okozta, hogy nézek ki az ablakon és ürességet érzek. Eközben néz rám egy hajléktalan külsejű és azt gondolja, hogy milyen jó neki. Persze, hozzá képest jó, de a magam világában nem voltam boldog. Bár akkor ehettem amikor akartam és nem áztam ha esett az eső. Minden csak nézőpont kérdése.
Ekkor már hét éve ismertem a feleségemet. Rájöttem, nem azt az életet élem amit a szívem szeretne, hanem azt amit az agyam, ami ésszerű. Nyilván erre nem most jöttem rá. Mondhatod, hogy jó reggelt! nem te lennél az első, milliók élnek így. De én nem vagyok a milliók. Én én vagyok. Én szenvedélyes vagyok, valamit vagy szenvedéllyel csinálok vagy nem. A következő teheted: alkoholba folytod bánatod. A családi alkoholizálás legális. Mivel mindenki menekül valamitől. Férfiak isznak, nincs ezzel semmi baj. Ha egy nő iszik, hú az már dúrva. Hobbikat keresel, ami eltereli a figyelmed, pl. horgászol, szomszédnak segítesz és két ásónyomnál is előkerül az alkohol. Focihuligán lettem. Kiváló menekülés. Ezeket már korábban elkezdtem.
Ezeket nem tanultuk az iskolában. De kémiából a kovalens kötést azt igen, most is tudom. Közös elektronpárral kialakitott kémiai kötés. Ennyi értelme van, hogy ide leírom, de nem tudom, hogy amit leírtam az mit jelent. A sikeres élet része a hasznos tapasztalat tanulása.
A fentiek sose voltak problémák a családban. Ez normális.