- Mit szólnak hozzá?
- Mit szól hozzá a falu?
- Mit szólnak hozzá a szülők?
- Mit szól hozzá a párom?
Sokszor feltettem ezt a kérdést. Nem hoztam meg döntéseket, amiket meg kellett volna hoznom.
Valamiért nekem a jellemem része, hogy annyira sosem viselt meg, hogy másnak mi a véleménye rólam. Sok mindennel szembementem az életben, de az alábbi tanmese sokat segített benne.
Ha a fenti kérdéseken aggódtam volna, sosem léptem volna meg azokat, amiket megléptem.
A bal oldal a társadalom, a „falu”. A jobb oldalon a megfelelni szándékozó emberek. Négy változat, négy ítélet. Melyiket szoktad csinálni?
A falunak mindig lesz véleménye
Mindegy, mit csinálsz és teszel. Aki akar, az talál hibát, márpedig sokszor látom, hogy akarunk. Nem tudatosan, hanem mert így nőttünk fel. Épp ezt a szokást érdemes észrevenni magunkon.
Nem vagyok álszent. Amikről írok, azoknak voltam a másik oldalán. Voltam ítélkező, sokszor. Ítéltem el másokat olyan helyzetben amiben én nem voltam. Majd rá egy évre ugyanabba kerültem. Megértettem, miért döntött úgy az, akit elítéltem azért, amit tett.
Most pedig látom a jelent, látom, milyen voltam korábban. Nem ítéllek el, bármit is teszel, én is tettem.
Miért foglalkozunk másokkal?
Addig sem kell magunkkal. Ennyire egyszerű. Magunkkal foglalkozni sok idő és energia. Akkor tenni kellene valamit, változtatni. Azt nem szeretjük. Ezért nyomjuk el a saját belső hangunkat. Abba munkát kellene tennünk és így sincs időnk semmire…
Mit csinálunk helyette, tudat alatt?
Teletervezzük a naptárunkat, mindig csinálunk valamit, csak ne maradjunk csendben. Vendégségbe járunk és iszunk, mi tartjuk a vendégséget és iszunk. Valamilyen függőséget keresünk, politikai híreket nézünk, eszünk egyfolytában. Ki mikor mit mondott?! Mindent megteszünk, hogy ne maradjunk magunkban csendben, mert aki olyankor beszél hozzánk, az fáj, és nem akarjuk hallani a saját belső igazságunkat. Erre mondhatod, hogy nem így van, de legbelül te is tudod, hogy sokszor menekülsz magad elől. Érzed, mit kellene tenned, mégsem teszed, félelemből.