Károly és Margó sétálnak a természetben, és találnak egy számot az úton. Milyen számjegy van a földön elhagyva?
Még nem jártál így? Pedig elég gyakori.
Ha azt kérdezném, hogy miért van a fának levele, és valaki azt válaszolja, hogy mert így teremtette Isten, az baj?
Amúgy nem. Ez csak egy jelen állapot. Ami nem rossz vagy jó, csak van. Ennyi.
A milyen szám kérdésre pedig a válasz a nézőpont kérdése. Ugyanazt a jelenséget láthatjuk többféle szempontból.
Szeretem mások nézőpontját, mert lehet belőle tanulni. Ha valakinek más a nézőpontja, az nem baj. Ha ezt nem érted, nem fog tetszeni ez a blog. Szóltam.
Miért alakult ez így?
A szokás nagy úr. Itt egy példa, ami ismerős lehet:
Apa! Ma kint játszottunk, és találtam egy hatos számot a földön.
Az már akkor is ott volt, mikor gyerek voltam, és az amúgy kilences!
Velem volt az osztálytársam is, és ő is mondta, hogy az hatos.
Mikor még meg se születtél, amikor nagyapád gyerek volt, akkor találta a kilencest. Még egy kép is van róla a nappaliban, nem emlékszel?
Rendben, az egy kilences. Rosszul láttuk.
Nem baj, most már tudod.
Miért nem változtat az apa?
Nem a kérdésfeltevést. Az a mintázat rögzült: a tudás tényeken alapul, és aki tudja, annak igaza van, és általában ő a leghangosabb.
Apa a tekintélyére épít, a diplomára és a tapasztalatra, így a kérdés helyett a választ védi.
A hibázástól való szorongás a kompetencia látszatát védi a tényleges tanulással szemben.
Ha sokat fektettem egy nézetbe, időt és presztízst, nehéz beismerni, hogy tévedhetek.