Gyerekkoromban a fülemmel volt problémám, nem is tudom, szerintem kb. 20x felszúrták. Mindig voltak kisebb bajaim, de nem voltam sohasem nagy beteg. Zavart az orvosok tanácstalansága sokszor. Valahol olvastam, hogy az orvostudomány egy szerencsejáték. Sokszor éreztem ezt. Kísérletezés megy.

Sokáig azon dolgoztam anyagilag, hogy hogyan tudnék egészséges lenni. Nem akartam orvoshoz menni. Fő a megelőzés. Ez jó és akkor a fenti probléma is megoldódik 😊. Rátaláltam a vitaminokra. C, D, E nem leszel beteg. Lenkei vitamin, hú. Napi 8 kapszula és minden benne van. 1000-2000 nemzetközi egység mindenből. A maxi csomag kell. Ez igen 😊. Szedtem sokáig bár életidegen volt sokszor 8 tablettát beszedni naponta, de ha ez kell az egészséghez én megteszem. Lebomlik, minden természetes.

Hónapokig szedtem. Eljött a karácsony, olyan beteg lettem, hogy alig bírtam helyre jönni. Megfázásos tünetek, torok égés stb.

Nem értettem, mit tegyek még?! Havi tízen x ezer forint volt a vitamin. Azért szedtem, hogy ezt elkerüljem. És mégis tessék. Mert ez már egy másfajta influenza, mondták. Rendben. Megértettem, de nem szedtem tovább a vitamint, mert nem láttam értelmét. Ezt az állapotot vitamin nélkül is el tudom érni 😊.

2007-ben a nagynénémmel közölték, hogy utolsó stádiumú agydaganata van. 1-2 hónapja van hátra. Nem tudnak segíteni, hazaküldték meghalni. Elkezdte a kemót, kihullott a haja. Nem láttuk ezután. Eltűnt. Gondoltuk, hogy nem vágyik a társaságra, ezért nem mutatkozik. Eltelt fél év és előjött hosszú hajjal, nagy életkedvvel 😊. Senki nem értette, de nem is akarta, mert az eredmény magáért beszélt. Az orvostudomány állása szerint neki nem kellene élnie. Azt mondta, hogy talált egy természetgyógyászt és segített neki. Mindenki örült. Happy end a vége. Nem ezt szokott azért történni.

2017 az év amikor nagyon beteg lettem. Állandó fájdalmam volt mindkét vesém tájékán. Elmentem az orvoshoz. Kivizsgáltak, minden rendben volt, minden lelet jó, vérkép is. nincs semmi baj. Néztem nagy szemekkel, mondom állandó fájdalmam van. Tanácstalanul néztek, majd, mint egy pánikbetegre tekintettek rám. Az ügyeletről hazafelé jövet este 11 óra körül eszembe jutott a fenti történet, ha neki tudott segíteni egy halálos betegségnél akkor nekem is tud segíteni és felhívtam a nagynénémet, nem volt más választásom, nem múlt a fájdalom, pánikbetegség ide vagy oda. Abban a helyzetben nem nagyon gondolkodtam, soha korábban nem voltam olyan helyzetben.