Sokszor halljuk ezt a bizonyos belső hangot. De elnyomjuk. Reggel felkelltem és jött a rutin, hogy iszom egy kávét. Jött a belső hang, hogy most nem kellene. Ittam egy gyengét, hogy azért igyak is meg nem is. Jól tettem? Két válasz van, egyik sem jó vagy rossz, hanem csak van. Megfigyeltem, hogy a beslő hang jót sugall. Pl. volt egy kisebb balesetem, mert beletollattam egy autóba rossz látási viszonyok között, akkor is jött egy belső hang és nem szálltam ki megnézni a rossz látátsi viszonyt a parkolóban. Felülírtam, mint a kávénál. Elkezdtem a témán elmélkedni. Minél pörgősebb az életem, annál jobban nem beszélgetek magammal. Mikor párkapcsolatban éltem azt mondtam, hogy jó, hogy nincs magamra időm, hisz itt a család. Most, hogy nem élek a családdal továbbra sem volt időm magamra. Miért? Teleszervezed az életed, sok-sok munka, barátok és párkapcsolat és a gyerekek. Mindig van valami program, mindig csinálsz valamit. Ha pedig egyedül vagy próbálod kipihenni magad általában tv, telefon és valami kügyüvel. Ezt csináljuk a legtöbben. A belső hang ott kuksol és vár, hogy figyelj rá. Ő jót akar neked, ő akarja a legtöbbet. Sokszor hallgatok rá. De nem elég sokszor.
Mai világban a mozgás kulcskérdés. Sokan futnak. 2 hete beszéltük, hogy miért futunk, miért szeretünk futni?! Aki elkezdi az fut és fut. Mert olyankor egyedül vagy. Olyankor beszélgetsz magaddal egy idő után a szokásos, mi lesz holnap a gyerekkel, a munkában, stb. Elfogynak a témák és maradsz magaddal. Észre sem veszed de másnap, már jó dolgok történnek veled. Nem tudod, hogy miért. Pedig ez benned van. Hallgass magadra!