Adódott egy lehetőség, hogy tarthattam pályaorientációs napot a lányom osztályában. Nagyon régen nem tartottam semmilyen előadást. Nagyon jó volt összerakni a prezentációt. Sokat gondolkodtam, hogy mit mondhatok hetedikes gyerekeknek, amiből tud tanulni vagy csak élvezni az előadást. Új terület, új kihívás. 20 évem alatt több ezer 18 év feletti csoportokat tanítottam.

Miben más ez a genercáió? Mondjuk a gyerekeimet azért ismerem. Mivel voltam alkalmazott és most ugye már vállalkozó arra gondoltam, hogy a karrierem eddigi vicces történeteit beleteszem egy őszinte sztoriba. Egyet tudtam, nem akartam kiállni és eljátszani a tökéletes felnőtett, mert nem vagyok az és amúgy sem létezik olyan felnőtt.

Előtte azért megkérdeztem a lányomat, hogy mehetek-e?! 🙂 Én pl. nem szerettem volna ha mondjuk apám bejött volna a suliba. Mivel zöld jelzést kaptam, alig vártam, hogy eljöjjön a nap. Imádok másoknak átadni információkat.

Jól sikerült, mikor a lányommal mentünk az autóhoz a parkolóba a diákok keresték a szemkontaktust és köszöntek. A lányom meg is jegyezte, hogy wow, tetszett nekik. Megérte azt a tíz órahosszát belerakni a prezentációba. Flowban voltam mialatt a flowról szóló prezentációt készítettem :). A flow az amikor belemélyedsz valamibe és nagyon gyorsan telik az idő. Flowban voltál gyerekkorodban amikor játszottál. Nem volt órád csak szomorú voltál, hogy már sötétedik és indulni kell haza. Flowban vagy amikor azt csinálod amit szeretsz. Ez mindenkinek más, de mindenkinek van ilyen tevékenysége. Például nagyon szeretek tárgyalni. Mivel weblapokat készítek és adok el, ez a munkám. Ilyenkor flowban vagyok és egész nap eladnék. Flowban vagyok, mikor oktatok csoportokat. Neked mi ez a tevékenységed? Bármi is legyen csináld gyakrabban, mert abban leszel jó.

Más közeg, mint amit megszoktam. Az iskola, az iskola.

Bár mikor a flow állapotról beszéltem, még az idősebb osztályfőnök is szót kért és elmesélte az ő flow élményét. Jó volt látni, hogy mikor mesélte csillogott a szeme. Nagyon aktív volt az osztály (kb. 30 fő). Meg is lepődtem. Sokan mesélték, hogy mi az ő flowjuk amikor csak úgy telik az idő, hogy észre sem veszik.

Miért nem csináljuk többször a flow állapotot? Miért nem azt a munkát végezzük amit szeretnénk?

Képzeld el, hogy nagyon jó vagy például a művészetekben. Imádsz alkotni, akkor vagy flowban. Kérdezik, hogy mi leszel ha nagy leszel, mondod művész. Mire minden felnőtt azt mondja, hogy ááá az nem jó a művészeknek felkopik az álluk. Álmodozol, de a társadalom (szülők, rokonok, tanárok, stb.) lebeszél róla, hobbi lehet de abból nem élsz meg. Itt álljunk meg egy percre, amúgy miért nem? Próbálták és nem sikerült. Honnan tudhatod biztosra, hogy igazuk van? Sehonnan, az az ő véleményük. Nem tény, haben vélemény. Miért írom ezt? Van aki főállású művész. Ő, hogy csinálja?

Láttam a Netflixen egy filmet a címe: Légy Valaki. Innen jött a bejegyzés címe is. Ez is flowból csinálom. Egy menő sztárról szól, egy srácról. Fellépések, turnék és sok-sok rajongó. Tökéletes és irigylésre méltó élet. Feszített tempó és nem érzi magát boldognak. Elszökik. Találkozik egy lánnyal, igen nahát egy lánnyal, a netflixen durva sztori :). Sima hetero sztori. A lány művész lélek. Fél megmutatni magát.

Apropó félelem. Ezt találtam és most mindenkinek ezt osztogatom:

„Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal ami nincs”.

Írok példát. A legutolsó munkakörömben egy aggreszív jellemű vezetőm volt. Korábban már volt vezetőm. Ismertem, sokat tanultam tőle. Nagyon kedveltem. Mikor visszatért, már nem az az ember volt. Közben pedig volt vele egy konfliktusom. Alpári módon kommunikált, én védtem az alattam lévő kollégát, mert igazságtalanságot tapasztaltam. Ott elvágta magát, mint embert és már nem tudtam úgy tekinteni rá, mint korábban. Meg amúgy sem vagyok kutya.

Miért félünk?

Van a tested, a lelked és az agyad. 

Pl. Tizenöt évig dolgoztam egy multinál. Az utolsó hat évben már nem akartam ott lenni, de elnyomtam az érzést.

Az agy: „ Ez egy stabil munkahely, jó fizetés, kevés felelősség, maradj nyugdíjas korodig ;)” Miért mennél? Hol keresnél ennyit? Mit gondolsz mi lesz azzal aki járt utat járatlanra cseréli? Te teljesen hülye vagy, hogy azon gondolkodol, hogy itthagyod a biztosat? Szerinted ez racionális döntés? Szerinted ez észszerű???????????

A test: „Én nem tudom mi van itt, de ez a sok stressz ez megöl. De ki vagyok én, hogy nekem jó legyen. Ki vagyok én, hogy ítélkezzem, majd a nagy fizetésből veszel egy másik testet. Hozzászoktam már csapassuk.” A tested elszenvedi az agyad hülyeségeit.

Lélek: Nem jó bejárni dolgozni. Ezt érzésként kapod tőle. Mikor fel kelsz reggel és eszedbe jut a munkahely, az első érzés a lelked érzése. Azt érzed, hogy wow alig várom, hogy beérjek. Vagy azt, hogy neeeeeeee, nem akarok bemenni. Ha az utóbbi akkor jön az agy: „Értem, hogy nem akarsz, de az élet nem kívánságműsor…”

Ha megnézed az agy okozza a streszt, a sok kérdéssel és mivel félünk, ezért nem teszünk semmit, hanem keresünk olyan embereket akik szintén semmit sem tesznek, mert félnek változtatni. Mikor velük beszélünk megnyugszunk. Örülönk, megerősítjük magunkban, hogy jó, hogy nem változtatunk, más sem teszi. Éljen.

„Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.” /ismeretlen szerző/

Amikor túlhajtod magad pihensz. Általában kényszerből, mert a test már nem bírja. Megfogadod, hogy legközelebb jobban figyelsz. Persze, de nem fogsz. 🙂