2019-ben új életet kezdtem egy másik megyében. Elértem, hogy nem függök senkitől. Saját lakás, stb. Ez volt az egyik fő célom az életben, függtem politikától, függtem párkapcsolattól és volt, hogy függtem a családomtól. A sok párkapcsolatban töltött évek után jött a szabadság. Nagyon jó volt, hogy nem kell alkalmazkodnom. Természetesen voltak problémáim a magammal éléssel. Nem vagyok egyszerű eset.

Amik a párkapcsolatban töltött időkben előjöttek azok most is. Ezt érdekes volt megélni. Főzök, mosok és takarítok, anyukám nem segít és nincs itt minden nap, szerencsére. Ezt minden pasinak kötelezővé tenném. Nincs kit hibáztatni. Csak Te vagy. Simán bevezetném, hogy házasság/élettársi kapcsolat előtt minden pasi éljen egyedül legalább egy fél évet. Sok mindenre rájössz. A lakásod nem magától lesz tiszta. Most jöjjön a pénz. Ez egy másik blogbejegyzés témája. Bocsi, pedig még fogok ilyet.

A pénz. A gyártósorról érkezve jutottam fel a ranglétrán. Jól kerestem, szerettem. Mindenem megvolt. Sok-sok ember, sok-sok terület megismerése. Ami a multi előnye. Képzések. Csapatépítők. Bónuszok. Minden hónap 5-én pityent a telefon, jött az sms, jött a pénz. Örültem, mindenem megvolt. De valahol elhagytam magam. A fizetésem hitette el velem, hogy szeretek ott dolgozni. Ez az igazság. Vártam a percre amikor a sok-sok önfejlesztést tudom majd kamatoztatni. Tudod mikor jön el a perc? Soha. 2019-től éreztem ezt. Nem volt már régen kreatív munkám, nem volt szabadkezem, mások dolgát kellett végrehajtani és meg sem kérdeztek, hogy szerinted. Erre rátett egy lapáttal, hogy vezetői képzésen vettem részt. Ahol megtanították, hogy milyen egy jó vezető. Ez jobban megerősítette azt amit már amúgy is tudtam. Igazából hasonló helyzetbe kerültem, mint anno a politikával. Ez lett az új függés. Elviseljük, eltűrjük. A karrier a minden! Ez osztálytalálkozón milyen szuper?! Lófaszt, ez egy kirakat. Van erre egy képem, csak egy, egy kép ezer szó és jól összefoglalja:

Harcoltam az elemekkel, magammal. Eladtam a lelkem. Ha te nem döntessz az élet fog, főleg ebben a helyzetben, tudom, hogy mit akarok, mi az életcélom. Az élet döntött 2025-ben. 15 év után elhagytam a multit, aminek nagyon sokat köszönhetek. Nagyon sokat tanultam. Hálás vagyok a cégnek és a sok-sok dolgozónak akikkel együtt dolgozhattam. Minden szóra van egy történetem :).

Kérdezheted, hogy ha mindezt tudod, akkor miért nem mondtál fel hamarabb?! Jó kérdés. Pedig már azt is láttam, hogy pusztít, testileg. DE minden hónapban jött sms. Pedig én nagyon okos vagyok, ha elmesélnéd nekem ezt, hogy ez van, mondanám, hogy hagyd ott :), nem értem mit nem értessz ezen?! :). Nem kell messzire menni. Sokan vannak párkapcsolatban, amiben nem akarnak, sokan függnek valamitől vagy valakitől. Mégsem lépnek. Nem hibáztatom őket. Látod hat évig ismétlem hat évig nem tettem semmit. Látok olyat is, hogy valaki lép és 2019-ben már otthagyta volna. Ők a bátrak. Ők a kis százalék. Minden tiszteletem az övék.

Mikor kiderült, hogy elhagyom a céget furcsa módon nagy örömöt éreztem. Olyan volt mintha a multi kapujából kilépve 200 kg páncélt vettek volna le rólam. Szabad vagyok. Megszabadultam „magamtól”, vagyis az élet tette. Most már mondom neked, hogy a pénz nem minden. Elhiszed?

… és most játék… szeretek játszani…… 😀

2019 van és ha olvashatnám a 2025-ös blogbejegyzésem, szerinted mit tennék?

1. Felismerném, hogy nem vagyok ott boldog és csak az sms éltet?

2. Ha felismerném, akkor mit tennék?

Nem tudom rá a választ, igazából ezt neked írtam. Gondolatébresztőnek, ha hasonló helyzetben vagy. A félelem miatt nem lépünk, az oktatatási és társadalmi rendszerünk tanít minket erre. A biztosat egy bizonytalanért nem adunk fel, és ezt akár az életünk árán is. Meg az örök kedvenc, a mit szólnak mások (lásd a fenti kép ismét). Legtöbbször ez a család. Szerencsés vagy ha a családod támogat.

Az első munkahelyemen is szerettem dolgozni. Utólag rájöttem (20 év munkatapasztalattal), hogy olyan munkát szeretem ahol szabadkezem van és lehetek kreatív. Alkothatok, csinálhatok új dolgokat, amiket előttem senki. Ilyen esetben egy munkanap úgy eltelt, hogy csak na.

Azután kényszervállalkozó lettem, ez egy olyan forma amikor te majd jobban csinálod mint a főnököd. Legalább is nálam így volt. Beléptem a politikába. Nem csináltam jól, de megtanultam, hogy a szakmához (IT, honlapkészítés) érteni egy megint másik dolog, mint a vállalkozás vezetéshez. Mire rájöttem, hogy nem vagyok benne jó eltelt négy év.

Rájöttem, hog jó a problémamegoldó képességem. Ekkor már 2014-et írunk. Igen ám, de a tanultak az alkalmazotti létemre voltak jó hatással. Pozíciókra felkértek és nem nekem kellett jelentkeznem. Volt siker, volt fizetésemelés. Volt ego és ezeknek a mellékhatásai. Nyertem helyi versenyeket. Oktattam. Ez volt sokáig a munkám. Ez az egyik életfeladatom is egyébként. 20 éve oktatok. Soha nem akartam az lenni. 

Alig vártam, hogy megint alkalmazott legyek. Jelentkeztem is egy multihoz operátornak. Különben mindig függök valamitől, nem szeretek. Rájöttem, hogy képeznem kell magam. Nincs mese, magánéletem romokban volt. A másodállásból befolyt összeget fordítottam önfejlesztésre és azóta is ezt teszem. Életem egyik legjobb döntése volt. Mikor kijött az ECDL jelszava: hogy élethosszig tartó tanulás csak nevettem. Pedig igaz. Már eltelt azóta 10 év, hogy önfejlesztem magam, mindig azt értem, hogy mennyi terület van még…

Sokszor halljuk ezt a bizonyos belső hangot. De elnyomjuk. Reggel felkelltem és jött a rutin, hogy iszom egy kávét. Jött a belső hang, hogy most nem kellene. Ittam egy gyengét, hogy azért igyak is meg nem is. Jól tettem? Két válasz van, egyik sem jó vagy rossz, hanem csak van. Megfigyeltem, hogy a beslő hang jót sugall. Pl. volt egy kisebb balesetem, mert beletollattam egy autóba rossz látási viszonyok között, akkor is jött egy belső hang és nem szálltam ki megnézni a rossz látátsi viszonyt a parkolóban. Felülírtam, mint a kávénál. Elkezdtem a témán elmélkedni. Minél pörgősebb az életem, annál jobban nem beszélgetek magammal. Mikor párkapcsolatban éltem azt mondtam, hogy jó, hogy nincs magamra időm, hisz itt a család. Most, hogy nem élek a családdal továbbra sem volt időm magamra. Miért? Teleszervezed az életed, sok-sok munka, barátok és párkapcsolat és a gyerekek. Mindig van valami program, mindig csinálsz valamit. Ha pedig egyedül vagy próbálod kipihenni magad általában tv, telefon és valami kügyüvel. Ezt csináljuk a legtöbben. A belső hang ott kuksol és vár, hogy figyelj rá. Ő jót akar neked, ő akarja a legtöbbet. Sokszor hallgatok rá. De nem elég sokszor.

Mai világban a mozgás kulcskérdés. Sokan futnak. 2 hete beszéltük, hogy miért futunk, miért szeretünk futni?! Aki elkezdi az fut és fut. Mert olyankor egyedül vagy. Olyankor beszélgetsz magaddal egy idő után a szokásos, mi lesz holnap a gyerekkel, a munkában, stb. Elfogynak a témák és maradsz magaddal. Észre sem veszed de másnap, már jó dolgok történnek veled. Nem tudod, hogy miért. Pedig ez benned van. Hallgass magadra!