Hányszor hallottuk gyerekkorunkban. „Azt úgy nem szabad, az úgy nem jó.” Majd átvették tőlem azt a munkát amit kiadtak és megcsinálták jól. Vagy a játszótéren hallottam a szomszédom mesélte:
„Ha elesel még meg is verlek! Ismerős?!
Egy mondat mennyi kárt tud okozni, főleg ha sokat halljuk. Tapasztaltam magamon meg a legtöbb családban. Ez nem jó vagy nem rossz, hanem ez így volt, nem szoktam a múlton rágódni. Amit tehestz a múltal, hogy amit szeretnél és tudsz kijavítod. A legrosszabb szerintem, hogy gyerekként nem hibázhattam. De majd ha én felnőtt leszek és apa…
Mivel ez zavart a legjobban gyerekkoromban, ezért megfogadtam, hogy másképp fogom csinálni ha lesznek gyerekeim.
Van két gyerekem egy fiam és egy lányom.
Mivel sokat játszottunk, adta magát a helyzet, hogy kitalálok olyan játékot amiben hibázhatnak. Igazából mindenben hibázhattak. Nem róttam fel. Akartam viszont olyat amiben sokat tudnak. Ez szülőként lehet ördögien hangzik, mert mi van ha baja lesz vagy megégeti az úját?! Te gyerekként megégetted?! Vagy léptél túl forró vízbe? Mégis felnőttünk, én ilyen szülő vagyok. Nyilván nem viszem erdőtűzbe és nem teszem ki veszélynek.
A régi felfogás szertint azért nem hibázhattunk, mert az gondolták, hogy ha nem követjük el, akkor nem is fogunk a jövőben hibázni (generációkon átívelő, ezt tanulták ők is, nem keresünk hibást).
Mint tudjuk ez elég téves elgondolás.
Kiválasztottam a főzést. Na mármost, kitaláltam, hogy hol az egyik hol a másik gyerek lesz a séf. Nem kellett őket sokat győzködni, ez nem egy kinevet a végén játék lesz. Jázmin (5) Lackó (7) választ egy receptet, bevásárol hozzá listáról. Amíg nem tudtak olvasni nyilván kérhettek segítséget. Ennyire spártai nem vagyok 🙂 Lackó segített Jázminnak és büszke volt magára, hogy tud olvasni. Később pedig ez is az ő felelősségük volt. Ha nem rakta a kosárba akkor az az alapanyag nem volt és improvizálni kellett. Spártainak tünik, de várd ki a végét :).
Lackó séf következett. Levest választott.
A szakácskönyvben képekkel volt ábrázolva, hogy mikor mi történik. Semmit nem segítettem magamtól. Mondtam a gyerekeknek, hogy bárkit bármire megkérhetnek. Ez néha nehéz volt nekem, hogy ne aktiváljam magam. Annyi hiba volt, hogy csak na. Bárcsak ezt én is csinálhattam volna :). Elkészült, olyan lett amilyen. Büszke volt, hogy van végeredmény és hogy ő készítette az ebédet gyerekként, ez nagyon nagy dolog. Bár szerintem volt pillanat amikor még ő sem hitte, hogy lesz leves. Felnőtett játszott. Már ez önmagában siker volt neki.
Elkezdődött a Jázmin séf kalandja is. Látta, hogy milyen nehéz, hogy gondol valamit, de azt le kell kommunikálni a másik felé. Mikor odaégett amit odarakott én tudtam, hogy négy órán át fogok takarítani a játék után és lesz egy kis selejt. Ha két percig füstölt akkor két percig füstölt. Persze belül éreztem, hogy minden másodperc hatványozottan jelenik meg majd a takarításnál. Párhuzamosan kellett feladatokat kiosztani. Csapatban kellett dolgozni. Ő is elkészült büszke volt. Olyan is előfordult, hogy nem osztott ki munkát, utána meg mérges volt, hogy nem halad és miért áll mindneki. Cuki volt.
Mikor kész lett (2-3 órahossza) leültünk ebédelni. Jött az értékelés, de nem úgy ahogy nálunk volt :). Ha lett volna ilyen akkor csak a hibái jöttek volna elő a „művemnek”. El is értem volna vele, hogy soha többet ne főzzünk együtt. Miért? Mert nincs sikerélmény.
Okos felnőtt módjára megtanultam az asszertív kommunikációt (rám fért) és a visszajelzés technikáját amit szendvics módszernek is hívnak. Eszerint kiemelsz egy jó dolgot, elmondod a fejlesztendőt és újra jó dolgot mondasz a pl. a levesről.
Így képzeltem:
Dicséret:
„Lackó, öröm látni, milyen önállóan fogtál neki a főzésnek! Szép munka volt, ahogy megszervezted a feladatokat és kiosztottad a munkát – ez egy felnőttes viselkedés.”
Fejlesztési észrevétel:
„A leves íze remek lett, gratulálok hozzá! Ugyanakkor a krumpli kissé szétfőtt, így az állaga nem lett az igazi. Ez egy jó tapasztalat, legközelebb figyeljünk kicsit jobban az időzítésre!”
Bátorítás:
„Az irány nagyon jó, és minden apró hiba lehetőség a fejlődésre. Így lesz belőled egyre jobb szakács – csak így tovább, régen ettem már ilyen finomat.”
Ezt átalakítottam, mert sokat foglalkoztam már akkor is folyamatfejlesztéssel és eszembe jutott, hogy a fejlesztendő dolgot mondja a fiam, ha nem mond semmit akkor elmondom a fentieket.
Lackó a levesed nagyon finom (amúgy tényleg jó volt), és itt nem egy hibát hoztam be, hanem megkérdeztem, hogy mit csinálna másképp a következő alkalommal. Itt jön a csoda, négy dolgot is felsorolt magától. Nem tettem hozzá nem vettem el belőle, ez az ő tapasztalata a hibáiból. Csak néztem. Ez a játék jobban sikerült, mint gondoltam.
Felnőttként sokszor azt hisszük hogy a gyerek gyerek, de ez nem így van. Inkább mi vagyunk gyerekek felnőtt testben, csak nem hagyjuk őket kibontakozni, mert nem bízunk bennük, mert gyerekek, mert bennünk sem bíztak és mi sem bízunk bennük. Sok helyen látom. Szerencsére én hamar rájöttem erre. Jázminnál ugyanez volt.
Pozitív hozadék: Maguktól kérték, hogy mikor főzünk újra. Ugyanazt az ételt 3-4 is elkészítették tanulva a hibákból. Mikor a fiam a negyedik főzés után elégedetten ült az asztalnál és kijelentette, hogy most már nem lát benne fejlesztendőt, akkor nagyon büszke voltam rá és magamra is, hogy ezt egy ilyen egyszerű dologgal elértem. Untam sokszor azt enni és konyhát takarítani és számolni a selejtet, de tudtam, hogy miért csinálom.
Láttam, hogy élvezték. Én örültem, hogy hibázhatnak. Ők örültek, hogy hibázhatnak. Egy álmom vált valóra.
Volt olyan karácsony amikor Lackó egy 40.000 Ft értékű lego kamiont kért a Jézuskától (nyilván tudjuk, hogy ez kit terhel). Sokat gondolkozom rajta, hogy megvegyem-e. Olyan sokat beszélt róla. Megvettem. Kétszer egy órát játszott vele azután a süllyesztőbe került. Az élmény számít nem a drága ajándék. A kamionra nem fog emlékezni, de hogy szuperséf lett arra igen.
Tudom a mai rohanó (időpontra megyünk mindenhová) világba ezt nehéz kivitelezni, és nincs hat órahosszád erre, de szerintem megéri ezt megtenni. Vagy választhatsz a konyhán kívül mást is csak engedd neki, hogy egy kis időre felnőtt szerepet csinálhasson. Hidd el élvezni fogja.
A siker garantált, a gyerek boldog! Csak saját felelősségre próbáld ki, mert nem egyszerű. Tudod milyen nehéz ezt végigcsinálni? Nem vagyok szent és körülbelül húsz százalékban na jó a felében beleszóltam, de mondták, hogy apa azt mondtad nem szólsz bele :D. Jogos! 🙂 és apa amit megígér…
E heti játékunk: A két kép között 140 eltérés van, megtalálod mindet?!
